Linus néni családja 1.

Hihetetlen, ahogy egyik sztori hozza maga után a másikat. Csak úgy sorjáznak a fejemben az emlékek...

Szedjük össze, mit is tudok Linus néni családjáról. Mindig is csodáltuk/tam Linus nénit a sokoldalú-ságáért. Tudott pl. úszni. Öregasszony létére, eljárogatott a Dagály fürdőbe, a ronda régi úszódresszében, ócska fürdőköpenyével, de ment, mert úgy érezte, jót tesz az egészségének.

(Nálunk nem volt divat az úszás. Jani bácsi talán tudott egy kicsi. A francba, erről is eszembe jutott valami, amit talán majd leírok). De neki természetes volt, hiszen a Rába partján nőtt fel, és ott minden gyerek úszott. Gyirmóton született. 1891-ben vagy '92-ben. Ménfőcsanak, Csorna, Bősárkány, ezek a helységnevek jutnak eszembe a meséiből. Az édesapjuk igazgató tanító volt. Nem tudom pontosan, hányan voltak testvérek. Én Kréti nénin kívül Zoltán bácsit ismertem. Volt még egy Imre nevű öccsük, akit Lincsi elmondása szerint a felesége juttatott a bolondok házába. Győrben volt valami ilyen létesítmény, talán mintha még az én fennállásom alatt is meglátogatta volna párszor.

Aztán gondolom meghalt.

Volt még egy nővérük, remélem, jól emlékszem, Mária, aki viszont Pozsonyban élt a családjával. Velük levelezett, volt egy unokahúga is ott a családjával. Nagy csodálatunkra egyszer el is utazott hozzájuk. Gondolom nem volt egyszerű, a költségeken túl, útlevél, meg ki tudja, mi kellett hozzá. Mindenesetre nagyon boldogan, rengeteg élménnyel, feltöltekezve jött haza. Fénykép is készült róla az ott tartózkodása idején. Az volt az utolsó találkozás a nővérével.

Fogalmam nincs, hogy Zoltán bácsinak mi volt a végzettsége. Tanított, mérnök volt, jogász, könyvelő?, de biztos, hogy valami értelmiségi foglalkozás. Egy nagy, magas, erőteljes külsejű úriemberre emlékszem. A felesége Paula néni, és a lányuk Lenke. Akinek a férje vékony magas (én úgy éreztem, barátságtalan) nyomozó volt. A két gyerekük István és Jutika – Velem és a mi Juditunkkal voltak kb. egyidősek.

Zoltán bácsiéknál soha se voltam, az ő életkörülményeiket nem ismertem.

De Lenke néniéknél voltam egypárszor Linus nénivel. Gondolom pl. babát látogatni, amikor a kis Judit született. Egy udvari lakásra emlékszem, talán nem is voltam benn, mert nyár lévén az udvaron volt a vendéglátás.

Emlékszem, Istvánnal valami kis alacsony asztalka mellett ültünk, és eperkrémes kétszersültet kaptunk. Akkor ettem olyat először életemben.