Családmesék – Nagymamás, Lincsis történetek 1.

Na, ha már belekezdtem, akkor jöjjenek a Nagymamás, Lincsis történetek.

Nagymamának amióta én emlékszem, egyetlen egy foga volt. Alul egy metsző fog. Hát ugye azzal nem lehet pl. almát se enni. Esténként, amikor már be volt fűtve a szobában, Nagymama szeretett a kályha mellett üldögélni, sokszor a sötétben is, csak annyi fénynél, ami a kályha ajtaján lévő máriaüvegen keresztül kilátszott. Na, ilyenkor voltak a nagy almaevések..Nagymama a kötényébe szedett a szekrény tetejéről egypár almát, és kiskéssel a kezében leült a kályha mellé. Ezen előkészületeket észlelve mi már ott is álltunk előtte sorban a szánkat tátogatva, mint a kismadarak, és vártuk a csemegét. Az pedig úgy készült, hogy a meghámozott almát, a késsel elkezdte Nagymama kapirgálni, és annak eredményeként keletkezett egy-egy falatnyi almapép. Azt szerette volna ő bekapni, de három-négy tátogó kis száj mellett semmi reménye nem lehetett. Legtöbbször belefáradt, mire végre magára keríthetett volna sort.

Nagymama csuda klasszul tudott árnyjátékot játszani. Este, amikor lefeküdtünk, az ő ágya a szoba bejárati ajtaja mellett a fürdőszoba falán volt, mi meg bemásztunk a nagy kettős ágyba, és ott térdelve lestük a csodát. Sötét volt, egyedül az ágyánál lévő olvasó lámpa égett. Azt meg úgy állította be, hogy árnyékot vessen a kezére. És megkezdődött a mese. Miközben mondta a történeteket, általában állatosat, a kezével utánozta a figurákat. Na, ezeknek is az vetett véget, amikor már annyira zsibbadt a keze, hogy nem bírta tovább.