Bevezető

Kedves Olvasóim!

Üdvözöllek benneteket az oldalamon. 

Valami miatt jól emlékszem az egészen korai gyermekkorom történéseire is, csaknem 60 év távlatából. Nyugdíjba vonulásom után végre lett időm a régi családi emlékek írásba foglalására is. Ezeket szeretném itt megosztani, hátha mások számára is érdekes lehet.

Jó szórakozást!

Szeretettel: Török Éva

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Családmesék – Nagymamás, Lincsis történetek 3.

Még egy Nagymama sztori. Egyik este, az Öcsi meg én már kimosdatva, hálóruhában, benn voltunk a szobában. Már meg volt ágyazva mindenkinek. Egyszer csak az Öcsinek kipattant az agyából az „isteni” szikra. Fogta magát, és becsusszant a Nagymama takarója alá. Kiszólt, hogy menjek és igazgassam el, mintha nem lenne ott semmi. Én meg, mint egy kis „angyal” letérdeltem az ágyam elé, és úgy tettem, mint aki buzgón imádkozik. Jön Nagymama, leül az ágy szélére, mondja, hogy: nahát, kis unokám, ez nagyon szép dolog, a Jóisten biztos látja, milyen jó kislány vagy. És abban a pillanatban, oldalt fordul, és mint máskor is, becsúsztatja a lábát a takaró alá. Hát azt a sikítást?! Majd a föld alá süllyedtem szégyenemben. És ráadásul, szegény nem hitte el, hogy én is benn voltam a dologban. Míg el nem felejtem, leírom a fűrészporos kályhát. Azt már mondtam, hogy a konyha nagyon nagy volt, az egyik hosszú fala tűzfal, ott nem védte semmi. Télen úgy tudtuk befűteni, hogy a csikóstűzhely mellett napont
További információk

Családmesék – Nagymamás, Lincsis történetek 1.

Na, ha már belekezdtem, akkor jöjjenek a Nagymamás, Lincsis történetek. Nagymamának amióta én emlékszem, egyetlen egy foga volt. Alul egy metsző fog. Hát ugye azzal nem lehet pl. almát se enni. Esténként, amikor már be volt fűtve a szobában, Nagymama szeretett a kályha mellett üldögélni, sokszor a sötétben is, csak annyi fénynél, ami a kályha ajtaján lévő máriaüvegen keresztül kilátszott. Na, ilyenkor voltak a nagy almaevések..Nagymama a kötényébe szedett a szekrény tetejéről egypár almát, és kiskéssel a kezében leült a kályha mellé. Ezen előkészületeket észlelve mi már ott is álltunk előtte sorban a szánkat tátogatva, mint a kismadarak, és vártuk a csemegét. Az pedig úgy készült, hogy a meghámozott almát, a késsel elkezdte Nagymama kapirgálni, és annak eredményeként keletkezett egy-egy falatnyi almapép. Azt szerette volna ő bekapni, de három-négy tátogó kis száj mellett semmi reménye nem lehetett. Legtöbbször belefáradt, mire végre magára keríthetett volna sort. Nagymama csuda k
További információk

Családmesék – Nagymamás, Lincsis történetek 2.

Volt még egy eset, szenteste vagy aznap délután volt. A kicsik kinn rendetlenkedtek a konyhában, de engem nem tudott lebeszélni Nagymama, így beültünk a sötét szobába, szokás szerint a kályha mellé. Szegény Jézuska, kiszorult a hideg fürdőszobába karácsonyfát díszíteni. Persze ezeket már jóval később raktam össze magamban. Én már nagyon izgultam. Állandóan félbeszakítottam a mesét is. Mikor jön már, mikor jön már. Mondhatott Ő akármit, hiába mondta, hogy szegény Jézuskának nagyon sok a dolga, még az is lehet, hogy hozzánk akkor ér ide, amikor már régen alszunk. Én csak füleltem, és nem hiába. Egyszer csak valami suhogás félét hallottam az ajtó felől. Nagymama, Nagymama, itt a Jézuska, gyorsan-gyorsan, kapcsoljuk fel a lámpát, hátha meglátjuk még. Persze Nagymama visszatartott, dehogy van itt, én nem hallok semmit. Bennem nagyobb volt a félsz, mint a kíváncsiság, egyedül nem mertem odamenni a kapcsolóhoz. Nagymama meg szépen kivárta, míg elmúlt a veszély, akkor aztán odaballagtunk az
További információk